Közel egy év után...

...egy kis torokfájásnak köszönhetően, ami (remélem csak 1-2 napra) ágynak döntött, időt és alkalmat kaptam arra, hogy újra nekilendüljek a blogírásnak. Ilyen hosszú szünet után nem is olyan egyszerű összeszedni a gondolataimat, viszont végignézve az eddigi bejegyzéseimet, nagy kár lenne véget vetni a történetnek. Hiszen szinte naplószerűen örökítettem meg az eddigi pályafutásomat és már most olyan jó volt visszaolvasni a néhány évvel ezelőtti írásaimat, amikor még fogalmam sem volt, hogy mit hoz a "holnap" ami közben "mává" nőtte magát. És így lesz ez néhány év múlva is :). Legalábbis bízom benne, hogy még sokáig élek és amíg élek, alkothatok.

Közben befejeztem gyógypedagógiai pályámat, ahogy azt sokáig fontolgattam és vettem a bátorságot eme nagy lépésre. Léptem egy nagyot a bizonytalanba, hisz egy olyan élethelyzetet választottam, amiben sosem lehetek biztos, hogy mit hoz a holnap a "konyhára". De szerencsére még mindig volt valahogy, és egyre inkább sikerül letenni az aggodalmaimat. Teszem a dolgom, azt, amiben örömöm van, a többi pedig alakul magától.

A közel egy év munkájából igyekszem egy kis válogatást összeállítani, a továbbiakban pedig azt tervezem, hogy időnként megosztok Veletek- akik a blogomra tévedtek-  néhány fotót arról is, hogy hogyan készülnek a munkáim.

Raku teáskészlet