Még mindig itt tartok, pedig apró korom óta érzem, hogy alkotásra születtem. Mindegy miféle alkotás légyen az. Egy kis kóstoló a teremtésből, létrehozni valamit, ami addig nem létezett, olyan misztikus, katarktikus.... persze a sugallat mégiscsak Istentől való.
Még mindig nem mertem odaadni magam annak, amiért talán a világra jöttem, kifogásokat keresek: megélhetés, gyerekek...majd, majd, majd....majd egyszer eljön az én időm is, közben pedig bugyog bennem, majd szétfeszít az alkotni vágyás, és mindig van valami, ami mégis befékez. Az IDŐ az, akivel komoly rendeznivalóm van az életben, hogy ne ellenségem legyen, hanem mellettem álljon és segítsen kiteljesednem.
